Élet a zöldben

Néhány évvel ezelőtt Toscana-ban jártam és ebédmeghívást kaptam egy egyszerű farm-stílusú házba, amely ugyan elragadó volt, de elegánsnak semmiképpen sem mondható. A kert egyáltalán nem volt igényes, csak finom borsókavics mindenütt, fű sehol. A fák árnyékában egy közönséges, rózsás viaszosvászonnal letakart hosszú parasztasztal állt, körülötte egyszerű, fából készült, össze nem illő székekkel. Az asztal sajttal, olajbogyóval és néhány kancsó borral volt megrakva. Némi salátát szolgáltak fel nekünk, később spagettit, majd befejezésül egyszerű gyümölcsöt és kávét. Mindez két és fél- három órán keresztül tartott, ugyanis mindnyájan csak ültünk, beszélgettünk és egyre csak beszélgettünk! Ebben az elragadó szabadtéri környezetben oda tudtunk figyelni a beszélgetésre és egymás megismerésére. A háborítatlan kedélyesség közepette, ami sokunk számára manapság annyira ritka (bár úgy látszott, házigazdánknál az év minden napja ilyen), az élet gazdagabbnak, ragyogóbbnak és mélyebbnek tűnt.
Amikor elbúcsúztunk a háztól és a házigazdáinktól, arra gondoltam, mennyire boldog vagyok, amiért ott lehettem. Elkezdtem azon is töprengeni, hogy a saját életem némileg elszegényedett, mert nincs elég része abban a fajta egyszerűségben, amelyet csak a természetben lehet meglelni. Az egyszerűségben, amely le tudja győzni a többi, kevésbé tartalmas dolgot, amelyekre rászoktunk, valamint a technikát, ami néha, úgy tűnik, elfojtja mélyebb humanitásérzésünket.
Nem felejtem el azt a napot és most már a saját kertemben próbálom megismételni, amilyen gyakran csak tudom. Ez az élmény egyfajta paradigmának tűnt a saját életem számára. Tanultam valamit arról, hogy egy ilyen pillanat a kertben mennyire ki tudja teljesíteni az életet és azt remélem, hogy a kerti élet szeretetében egyre több követőre találunk.




Káposztás György
Ügyvezető Igazgató